A kutatócsoport célja
A kutatócsoport alapvető célja az első évezredi mezopotámiai tudományos szöveghagyomány vizsgálata. E szöveghagyomány öt nagyobb tudományterületet, illetve az e területekhez tartozó ékírásos szövegkorpuszt foglalja magába: a jóslással kapcsolatos szövegeket (bārûtu), a bajelhárítással és démonűzéssel foglalkozó szövegeket (āšipūtu), a gyógyító rituálékat tartalmazó szövegeket (asûtu), a templomi kultusz során használt himnuszok és fohászok szövegeit (kalûtu) valamint az asztrológiával kapcsolatos szövegeket (ṭupšarrūtu). Ezen túlmenően a tudományos szövegek közé soroljuk a mezopotámiai írnoki képzés alapját képező lexikális listákat, továbbá a magasan képzett tudósok által írt kommentárszövegeket is. A mezopotámiai tudományos szöveghagyomány előbbiekben felsorolt forrásai sumer és akkád nyelven, ékírással íródtak, a szövegeket tartalmazó agyagtáblák a fontosabb mezopotámiai városok templomi és privát archívumaiból és az asszír királyi központok könyvtáraiból kerültek elő; a táblákat európai és Európán kívüli múzeumok őrzik.
A mezopotámiai tudományos szöveghagyomány igen szerteágazó és nagyszámú forrást tartalmazó korpuszából a kutatócsoport tagjainak tevékenysége elsősorban a mágikus és gyógyító rituálék világához kapcsolódó táblák (āšipūtu és asûtu) feldolgozására és értelmezésére irányul. Az értelmezés során elsősorban a szövegek belső struktúráját és egymás közti kapcsolatait, valamint keletkezésüket és alkalmazásuk módjait vizsgáljuk.
A kutatócsoport olyan közös projekteket tervez és valósít meg, melyek támaszkodnak a kutatócsoport tagjainak egyedi kutatási eredményeire, illetve összhangban vannak a tagok egyéni kutatási céljaival. A kutatócsoport tagjainak közös célja, hogy létrehozza az ékírásos orvosi szövegek legfontosabb csoportjának, az ún. terapeuta szövegek adatbázisát (Corpus of Mesopotamian Therapeutic Texts - CMTT), továbbá az adatbázis adataira támaszkodva magyar és angol nyelven elkészítsen egy mezopotámiai orvosi fogalmakat tartalmazó szótárt (Mesopotamian Medical Dictionary). A projekt rendszerbe foglalja az elmúlt évtizedek filológiai kutatásait, a hazai és a külföldi kutatók és érdeklődők számára is elérhetővé és átláthatóvá teszi az egymást követő szövegkiadások és szakirodalmi feldolgozások eredményeit. Az adatbázis strukturálása, valamint a szótár összeállítása során nem modern orvosi és diagnosztika szempontokat, hanem a mezopotámiai források saját tudományos logikáját kívánjuk követni. Véleményünk szerint az émikus megközelítés segítségével e szövegek belső összefüggéseinek, illetve az egyes betegségek vagy a gyógyhatású anyagok és kezelések értelmezése célravezetőbb, mint a modern szempontokat alkalmazó megközelítés, mivel az utóbbi olyan összefüggéseken alapul, melyekkel a mezopotámiaiak nem rendelkeztek, továbbá figyelmen kívül hagyja a forrásokban jól megfogható szimbolikus, asszociatív azonosításon alapuló mágikus összefüggéseket.
Az adatbázis egyrészt tartalmazni fogja az eddig publikált ékírásos orvosi szövegek konkordanciáját, másrészt az egyes betegségekről a forrásainkban számon tartott adatokat (szimptómák, betegségokozók, gyógyhatású anyagok és kezelések), harmadrészt pedig az egyes betegségekkel foglalkozó szakirodalmi hivatkozásokat. Az adatbázis alapvetően két forrásból épül fel: egyrészt a szövegkiadások adataiból, másrészt a szakirodalmi hivatkozásokból. Az adatbázis alapját az eddigi szövegkiadások jelentik, melyet publikálatlan szövegekkel kívánunk kiegészíteni. Az adatbázis adatai alapján összeállított Szótár tartalmazza az egyes betegségek akkád elnevezését, a sumer logogrammát, a betegség kapcsán szereplő szimptómaleírásokat, a kezelés során felhasznált gyógyszereket, a kezelési eljárásokat, valamint a vonatkozó szakirodalmi adatokat. A Szótár struktúráját a mezopotámiai orvosi és diagnosztikai szempontokat követve alakítjuk ki, mely a fontosabb testrészek szerint, illetve az egyes receptek kezdősora szerint rendszerezi a betegségeket.
A kutatócsoport tagjai és kutatási területük
A jelenleg három tagú kutatócsoport tagjai asszíriológusok: vezetője a Pázmány Péter Egyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója, egyik tagja a Pázmány Péter Egyetem Történettudományi Doktori Iskolájának, a másik tag pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Asszíriológiai Doktori Iskolájának hallgatója.
Bácskay András 1970-ben született, egyetemi tanulmányait 1989-ben a PPKE BTK és az ELTE BTK történelem, asszíriológia és kulturális antropológia szakain folytatta, 1998-ban történelem szakon szerzett MA végzettséget. Doktori tanulmányait az ELTE Történettudományi Doktori Iskolájában végezte, a Ph.D fokozatot 2008-ban szerezte meg. 1998 és 2005 között az ELTE Főiskolai Karának Történelem szakán ókori történelmet oktatott, valamint meghívott oktatóként ókori közel keleti történelemmel és vallástörténettel kapcsolatos órákat tartott a Debreceni Egyetem BTK Ókortörténeti Tanszékén, a PPKE BTK Ókortörténeti Tanszékén, az Eszterházy Károly Főiskola Történelem Tanszékén, valamint az Apor Vilmos Főiskola Vallástörténeti tanszékén. Bácskay András 2008-tól a PPKE BTK Hebraisztikai Tanszékének, 2012-től pedig a PPKE BTK Ókortörténeti Tanszékének oktatója.
Bácskay András kutatása a láz mezopotámiai fogalmának értelmezésére irányul. A 2008-ban megvédett doktori disszertációjában összegyűjtötte és feldolgozta a szövegkiadásokban elérhető ékírásos forrásanyagot, leírta a lázra használt akkád terminusok jelentését és vizsgálta a lázszövegek kezelési eljárásait. A lázra használt akkád kifejezések kapcsán megállapítható, hogy a mezopotámiaiak számára a különböző gyulladások, égető vagy viszkető érzések és a normálisnál magasabb testhőmérséklet különböző típusai ugyanazon szemantikai tartomány részét képezték. A mezopotámiaiak e megközelítése abban is kimutatható, hogy a terapeuta gyűjteményes táblákon a láz különböző típusainak kezelésével foglalkozó receptek közös szekciót alkotnak. A testhőmérséklet megfigyelése a beteg testi és szellemi anomáliáit feltáró általános diagnosztikai vizsgálat részét alkotta, amelyet minden beteg esetében elvégzett az orvos. E vizsgálat célja azonban nem azonos a modern diagnosztika céljaival, a feltárt anomáliákat ugyanis a beteg sorsát meghatározó előjelenek tekintették. A láz, illetve a láz valamely típusa ellen készített gyógyszerek összetétele alapján nem azonosítható tipikus láz ellen használatos gyógyhatású anyag, megállapítható továbbá, hogy a gyógyszerek állagát, illetve alkalmazási módját elsősorban a kezelni kívánt testrész elérési módja határozza meg, így például az ivásra szánt gyógyszer általában valamely belső testrész elérésére irányul. A mezopotámiaiak anatómiai ismereteinek korlátait, illetve a kezelések mögött meghúzódó tudományos gondolkodás sajátosságát jól fémjelzi, hogy némelyik recept a beöntést a gyógyszer megivásának alternatívájának tekinti. Bár a kezelés minden lényeges lépéséhez (a gyógyszer összeállítása, a kezelés) azonosítható ráolvasás, forrásaink leggyakrabban a gyógyszer, illetve az amulett alkalmazása során említik a ráolvasások recitálását. A lázszövegek további kutatása során az egyes receptek egymás közti összefüggésrendszere kerül feltárásra. Bácskay András kutatásának másik fő területét az orvosi kommentárszövegek jelentik, melyek kapcsán a diagnosztikai és a terapeuta szövegekhez készült kommentárokat vizsgálja. A kutatás ezideig elsősorban a fiziognómiai és a diagnosztikai sorozatok tábláihoz kapcsolódó kommentárszövegeket azonosította, a terapeuta szövegekhez kapcsolódó kommentárokra azonban kevés figyelmet fordított, illetve inkább az említett ómensorozatok tábláinak, illetve szövegének rekonstruálására nem pedig a kommentárszövegek által reprezentált tudományos megközelítés és asszociációs sémák értelmezésére irányultak. Bácskay András kutatásának célja az orvosi kommentárszövegek értelmezési eljárásainak vizsgálata, illetve az e szövegmagyarázatok során a mezopotámiai tudósok által alkalmazott asszociációs sémák feltárása.
Esztári Réka 1984-ben született, egyetemi tanulmányait 2002-ben az ELTE BTK egyiptológia-történelem szakán kezdte meg, majd 2003-tól az ELTE BTK Asszíriológiai és Hebraisztika Tanszékének asszíriológia szakán folytatta. Asszíriológus diplomáját 2011-ben szerezte meg. 2012-től a PPKE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatója.
Esztári Réka kutatásainak fókuszában a női test vizsgálatához, nőgyógyászati problémákhoz, a szülés alatt és után fellépő komplikációkhoz, valamint az utóbbiakat elszenvedő, az ókori mezopotámiai koncepciók szerint „érinthetetlen asszonyokhoz” (akkád musukkatu) köthető ékírásos szövegek egybegyűjtése és feldolgozása áll. Az utóbbi munka, valamint a rekonstruált szövegkorpusz behatóbb vizsgálata lehetővé teszi a kutatás további célkitűzéseinek megvalósítását, azaz az i. e. I. évezredi folyamközi, elsősorban a jóslás és a mágikus orvoslás tudományában jártas értelmiségiek, tudósok és rituális szakemberek női betegségekkel és a várandóssággal kapcsolatos elképzeléseinek, szimptóma-értelmezési és gyógyító módszereinek feltárását is. A doktori disszertáció keretében vizsgált szöveganyag egyik lényeges, és mindez idáig nagyrészt feldolgozatlan forráscsoportját alkotják az elektronikus korpuszban szereplő, a (terhesség során, illetve a szülés után fellépő) rendellenes vérzés (akk. nahšātu) megszüntetése céljából, illetve a vetélés elkerülése végett alkalmazott ráolvasások, rituálék és (esetenként kiadatlan) terapeuta szövegek, illetve átfogó értelemben a női bajokkal kapcsolatba hozható farmakológiai és amulett-listák. A korpuszban helyet kaptak továbbá a meddőség megszüntetése, a fogamzás elősegítése céljából megszövegezett ráolvasások, rituálék és receptek is. Végül pedig ide kapcsolhatóak egyes releváns i. e. első évezredi lexikális szöveghelyek, valamint az újasszír levél-korpusz egyes informatív utalásai is, amelyek más elektronikus korpuszok részeiként már digitális formában is elérhetőek, így a megfelelő linkekkel ellátva szerepelnek.
Simkó Krisztián 1986-ban született, 2005-ben kezdte tanulmányait az ELTE BTK Asszíriológiai és Hebraisztikai Tanszékén, asszíriológus végzettségét 2010-ben szerezte. 2010-től az ELTE BTK Régészeti Intézetének hallgatója, 2012-től az ELTE BTK Asszíriológiai Doktori Iskolának ösztöndíjas hallgatója.
Simkó Krisztián kutatásai a mezopotámiai kőhasználat különböző aspektusainak vizsgálatára fókuszálnak. Vizsgálatainak tágabb tárgyát az a nagyszámú írott és tárgyi forrásanyag képzi, mely a kövek meghatározó jelentőségéről tanúskodik Mezopotámiában. Mind a régészet, mind pedig a filológia oldaláról jól ismert, hogy a kor embere legalapvetőbb használati eszközeinek jelentős részét (pl. örlőkövek, mozsarak, edények) kőből készítette. E források a kő profán világban játszott szerepét tárják elénk. Az írott forrásanyag vizsgálatában rejlő lehetőségek azonban túlmutatva a hétköznapok során használt tárgyak értelmezésén, egy összetett rendszert alkotnak, amelynek alapját a különböző kőfajtákhoz kapcsolódó szimbolikus asszociációk képzik. A rendszer összetettségét jól példázza a „Lugal-e” címet viselő eposz (a lugal egy sumer szó, jelentése ’király’), melynek egy nagyjából 230 sor hosszúságú szövegrésze Simkó disszertációjának alapját képezi. A kérdéses szövegrészben arról olvashatunk, miként szabja meg Ninurta, a harc és földművelés istene a különböző kövek sorsát. E sorszabások aitológiai jellegére már korán felhívták a figyelmet. Így a szöveghely célja, hogy feltárja a különböző kövek Mezopotámiában betöltött szerepének eredetét. Ezek szerint megállapítható, hogy egy kő meghatározott jellemzőkkel bírt és jól körülhatárolható funkciókkal rendelkezett. E funkciók azonban nem csupán a profán világra korlátozódtak. A kövek szakrális eredetébe vetett hit következményeként egyben természetfeletti hatással rendelkező mágikus anyagokként tekintettek rájuk. Nem meglepő tehát, hogy a mágiában (materia magica) és a mágiával szoros viszonyt ápoló orvoslásban (materia medica) is fontos szerephez jutottak. A mezopotámiai orvoslás vizsgálatának egyik alapvető bázisát képező szövegcsoport, a terapeuta szövegek tanúsága alapján megállapítható, hogy nagy számban alkalmaztak köveket a gyógyítás során. Vajon a különböző betegségek gyógyításában következetesen ugyanazt a követ vagy köveket alkalmazták? Milyen indíttatásból használtak egy követ egy adott betegség gyógyításában? A gyógyhatású anyag kiválasztását empirikus okok határozták meg, vagy az anyaghoz kapcsolódó szimbolikus asszociációk játszottak döntő szerepet? Simkó a kutatócsoportban kifejtett tevékenységével elsősorban e kérdések megválaszolására törekszik; a terapeuta szövegek feldolgozása során a gyógyhatású anyagokra, ezek feldolgozásának módjaira, illetve a betegség és orvosság viszonyának vizsgálatára koncentrál. A kérdések megválaszolásához szükséges a terapeuta szövegek beható ismerete, e szövegek belső szerkezetének, illetve a korabeli taxonómiai rendszernek a vizsgálata.
